2015. március 27., péntek

Banános - csokoládés kuglóf

Még karácsonykor kaptam egy szuper szilikon kuglóf formát, amit azóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy sosem került rá sor. Tegnap viszont a gyakorlatról hazaérve ismét rámjött a süthetnék és valahogyan a forma is eszembe jutott, úgyhogy kutattam hozzá egy jó kis receptet a neten. Egy Rama- sütigyáras verzióra esett a választásom, amit azért felturbóztam egy kis étcsokival, -biztos ami biztos- valamint a cukor mennyiségén is csökkentettem benne. Nagyon finom lett egyébként a végeredmény, szerintem megsütöm még máskor is! :)



Hozzávalók:

  • 400g liszt
  • 150g kristálycukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • fél csomag sütőpor
  • egy csipet só
  • 5db egész tojás
  • 120g margarin
  • 1dl tej
  • 1db banán
  • 75g étcsokoládé

Elkészítés:
Első lépésként szétválasztom a tojásokat. A fehérjéből a cukor felével kemény habot verek, a sárgáját pedig félreteszem. A banánt kisebb darabokra töröm, hozzáöntöm a tejet és botmixerrel pürésítem. A lisztet összekeverem a sütőporral, egy csipet sóval, és a darabokra vágott étcsokival, majd szintén félrerakom. Gépi habverő segítségével egy tálban kihabosítom a puha margarint a cukor másik felével és a vaníliás cukorral, majd egyesével hozzáadom a tojássárgákat. Erre a lépésre nagyon ügyeljünk, mert ha egyszerre beleborítjuk a sárgáját az összekapja a zsiradékot! Ezután apránként beleöntöm a banánpürét is és simára keverem. A lisztes keveréket is részletekben adom hozzá, közben -ha már túl keménynek érezzük a tésztát- a tojáshabot is bele lehet forgatni, hogy lazítsa, akár felváltva adagolva a liszttel. 
Én szilikon kuglóf formát használtam a sütéshez, de természetesen a hagyományos is megteszi. A szilikonban az a jó, hogy semmilyen kenést-lisztezést nem igényel, míg a másik formánál azért ajánlott. A tésztát beleöntöm a formába, a tetejét egy picit elegyengetem majd belerakom egy tepsibe. 200fokra előmelegített, légkeveréses sütőbe rakom kb. egy órára. Amint a teteje aranybarnára pirul a hőfokot visszaveszem 180, majd 160fokra és tűpróbáig ezen a hőmérsékleten sütöm. Fontos, hogy ellenőrizzük hogyan áll a belseje, de mivel ez egy tömör tészta kicsit tovább kell sütni, hogy belül se maradjon nyers! Ha a tűt kihúzva nincsen rajta tészta akkor készen van! :) Még melegen kiborítom a formából, hagyom kihűlni, majd porcukorral meghintve tálalom.


+tipp: ennél és más kevert tésztás recepteknél is beválik az a módszer, hogy az ízesítőket pl. csokit, kandírozott gyümölcsöket lisztbe forgatva azok nem süllyednek majd le a tészta aljára, ekkor a felületükre tapadt liszt  "össze tud kapaszkodni" a tésztában lévő liszttel és ettől úgy szilárdul meg a tészta, hogy a csoki/gyümölcsök a helyükön maradnak! ;)

Puszi, Dóri




2015. március 22., vasárnap

Quiche Lorraine

Újabb hagyományos, francia recept a blogon! :) Már ez a süti is jó régóta tervbe volt véve, úgyhogy örülök, hogy végre sor került rá. Gyanítom egyébként, hogy ez a recept is egy régi, "paraszti" étel lehett valamikor, csakúgy mint az eredeti Carbonara, hiszen nagyon egyszerű elkészíteni és igazából bármit bele lehet rakni a töltelékébe amit otthon találunk. Zöldségeket, fűszereket, még egy lazacos-kapros változatot is el tudnák képzelni, bár az már inkább luxi mint paraszti... :D Még csütörtökön készítettem el, a hosszú cukrászdában töltött gyakorlatos nap után, úgyhogy tényleg nem vészes, bár én bármikor képes vagyok nekiállni sütni... :)



Hozzávalók: az omlós tésztához:

  • 250g liszt
  • 150g margarin
  • 2 tojássárgája
  • 2 csipet só
                    a töltelékhez:
  • 300ml tejszín
  • 2 egész tojás
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • só, bors, szerecsendió
  • reszelt trappista sajt (ízlés szerint)
  • 2 kisebb fej lilahagyma
  • 6 szelet bacon

Elkészítés:
Először az omlós tésztát gyúrom be, hiszen annak még pihennie is kell majd. Ehhez az átszitált lisztet elmorzsolom a hideg margarinnal, majd hozzáadom a tojássárgákat és végül a sót is. Néhány gyors mozdulattal összegyúrom a tésztát, majd cipót formálok belőle, folpackba csomagolom és kb. fél órára a hűtőbe teszem pihenni.
A töltelékhez egy kézi habverővel kikeverem a tejszínt a tojásokkal és a tejföllel, majd ízesítem sóval, borssal és egy kis szerecsendióval. A bacont felcsíkozom és egy serpenyőben aranybarnára pirítom, majd ha készen van, akkor kiveszem és a kisült zsiradékban a szintén hosszúkásra vágott lilahagymát is megpárolom. A kisült bacont és lilahagymát a tejszínes alapba rakom és elkeverem benne.
Amikor a tészta kellően lehűlt lisztezett munkalapon a piteformába illő nagyságúra nyújtom, elegyengetem benne, majd villával alaposan megszúrkálom. Ezután alufóliával kibélelem és valamilyen nehezéket öntök bele, pl. szárazbabot vagy az erre a célra kitalált sütőgolyót. 180fokra előmelegített, légkeveréses sütőben ún. vakon sütést végzek, kb. 15 percig, majd eltávolítom a nehezéket és az alufóliát is a tésztáról és még 5 percre visszarakom, így üresen. Végül beleöntöm a tölteléket és aranybarnára sütöm a pitét. Ez kb. 20-30percet vesz igénybe, de érdemes tűpróbával ellenőrizni és félidőnél kicsit mérsékelni a hőfokot ha nagyon pirulna!

Puszi, Dóri




2015. március 15., vasárnap

Sachertorte

Lassan de biztosan közelednek azok az év végi cukrász vizsgák, így mostanában ha sütök, akkor igyekszem a tételeim közül választani valamit. Mondjuk az itthoniak egyáltalán nem bánják, a barátaim annál inkább, hiszen ők legtöbbször már csak a fotókat látják, bocsi!!! :D Kivételesen ebben a bejegyzésben csupán egyetlen egy kép lesz, előre is elnézést, de megették a fotózásra szánt darabot! Ezt az egyet telefonnal lőttem, csak úgy, gondolván, hogy majd később csinálok normális képeket a félrerakott szeletről, persze... :D



Hozzávalók: a tésztához:

  • 5-6 tojás (attól függően, hogy milyen méretűek, ha nagyon picik érdemes 6-ot használni)
  • 110g liszt
  • 40g kakaópor
  • 150g cukor
  • 110g étcsokoládé
  • 110g margarin
                   
                     a töltelékhez:
  • 1-2 üveg házi sárgabaracklekvár
                   
                     a csokimázhoz:
  • 200g étcsokoládé
  • 1-1,5dl olaj

Elkészítés:
A Sacher torta tésztája a sacher felvert, ami egy meleg úton készült nehéz felvert. Több tojást és plusz zsiradékot tartalmaz, valamint étcsokoládé és kakaópor is gazdagítja. 
Először előkészítem az alapanyagokat. a lisztet és a kakaóport összeszitálom, az étcsokoládét és a margarint pedig felolvasztom és összekeverem. Ezután egy fém keverőtálba töröm az egész tojásokat, majd hozzáadom a kristálycukrot is és vízgőz felett folyamatos kevergetéssel csipősre melegítem. Ez azt jelenti, hogy ha beledugom az ujjamat akkor érzem, hogy már meleg, de még nem forró, hiszen a tojások 60fok körül kicsapódnak és ki szereti az édes tojásrántottát...bahh. Ha megvagyok vele a keverőtálat leveszem a vízgőzről és gépi habverő segítségével a tojásokat kihűlésig habbá verem. Ha már szép, jó tartása van a habnak akkor kiveszek belőle egy keveset, amit alaposan eldolgozok az étcsokis-margarinos keverékkel, fellazítom vele és így adom a többi habhoz. Végül a kakaós-lisztes keveréket is óvatosan a masszába forgatom.
Ez a mennyiség egy 20cm-es tortakarikához van kiszámolva, melynek az alját körbetekerem sütőpapírral és az egyik tepsi hátuljára helyezem. Beleöntöm a tésztát, kicsit elegyengetem, majd berakom a sütőbe. 180fokra előmelegített, légkeveréses sütőben sütöm 40-45 percig. Félidőnél leveszem a hőmérsékletet 160fokra, a végén pedig tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült e a tészta.
A piskótát hagyom a karikában kihűlni, majd kivágom belőle és 3 részbe vágom. A töltés borzasztóan egyszerű, fogom a baracklekvárt és jó alaposan megkenem vele mindkét réteget. Én most nem paszíroztam át a lekvárt, ahogyan egyébként hivatalosan kellene, mert igazi házi, darabos fajta volt, amit szerintem kár lett volna. A lényeg, hogy ne csak "megmutassuk" neki a lekvárt, hanem rendesen kenjük meg vele a tésztát, különben száraz marad! A lekvárból az oldalára és a tetejére is kenek egy kicsit, hogy a tészta ne szívja majd be a csokimázt.
A csokimázhoz az étcsokoládét vízgőz felett megolvasztom, majd az olajat is hozzáadom. Az olajtól nem kell megijedni, kicsit hígítja a csokit így könnyebb lesz majd az áthúzás, valamint szép fényt is ad neki. Az összeállított tortát rácsra rakom, ami alatt valamilyen tálca vagy tepsi van. A közepére öntöm a csokoládét, majd egy-két gyors mozdulattal egy kenőkés segítségével szépen eloszlatom rajta, úgy hogy az oldalára is lefolyjon és azt is bevonja. Ha megkötött a máz elvileg minden szeletre fel kéne még írni a 'Sacher' feliratot, de ha túl nagy falatnak érzitek ezt, akkor egy-egy S betűvel is díszíthetitek, ahogyan én is csináltam! :) A tálcára lecsöpögött, maradék csokit nyugodtan össze lehet szedni, dobozban elrakva semmi baja nem lesz a következő ilyen csokimázas akcióig!
Szót ejtenék még a torta felvágásáról, hogy a szép csokiréteg ne végezze tragikusan, össze-vissza repedezve. Először is mindig recés, erre kitalált szeletelőkéssel vágunk. A kést vagy forró vízzel teli pohárba kell rakni, vagy gyorsabb, hogy ha a tűzhelyen a lángba tartjátok, így átmelegedik a pengéje. Az ilyen csokimázas tortáknál először mindig a csokiréteget vágjuk át és csak utána magát a sütit. Mivel meleg a kés pengéje a vágás nyomán megolvasztja picit a csokit, így egyszerűen átsiklik rajta és nem fogja berepeszteni mindenhol. A kés pengéjét egy-egy vágás között töröljük meg, hogy a következő szelet tetejére se ragadjanak morzsák és sütidarabkák! Ha szükséges közben újra át lehet melegíteni a kés pengéjét, így minden szelet szép lesz! :)

Puszi, Dóri


2015. március 3., kedd

Narancsos répatorta

Amikor kitaláltam, hogy répatortát sütök rengeteg receptet átnéztem a neten, Jamie Oliverétől kezdve az egészen noname-ekig, de valahogyan egyik sem volt az igazi. Sok recept olajat írt zsiradékként, vagy rengetegnek találtam benne a cukrot stb. Arra mindenesetre jó volt a kutatás, hogy megfigyeltem a répa és a liszt mennyisége sok esetben egyenlő volt. Ezt vettem kiindulási alapnak, majd megalkottam a saját receptemet, amiben a liszt egy részét darált dióra cseréltem, olaj helyett margarint tettem bele, vegyesen használtam sima és barna cukrot az íze miatt, nem túl nagy mennyiségben, adtam hozzá finom rumos mazsolát és narancshéjat, valamint egy kis fahéjat is. Bevallom őszintén nagyon kíváncsi voltam a végeredményre, reméltem jó lesz és felvágásnál tádámm... szuper volt! Hozta azt amit szerintem egy répatortának hoznia kell: puha és szaftos volt a répától, ami miatt egyébként másnapra sem száradt ki -tovább nem tudom, addigra mind elfogyott- a darált dió is hozzátett ehhez az állaghoz, nem volt túl édes, valamint az ízesítők miatt isteni aromája is volt. Én mindenképpen ajánlom kipróbálásra, egyszerű de nagyszerű! :)



Hozzávalók: a tésztához:

  • 2db egész tojás
  • 50g barnacukor
  • 50g kristálycukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 150g margarin
  • rumba áztatott mazsola
  • 200g reszelt sárgarépa
  • 1 narancs reszelt héja
  • 150g liszt
  • 50g darált dió
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáakanál szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • 1-2 teáakanál fahéj
                    a mázhoz:
  • porcukor
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 narancs kifacsart leve

Elkészítés:
Ennek a tortának az alapja egy roppant egyszerű kevert tészta. Először kihabosítom a margarint a sima és a barnacukorral valamint a vaníliás cukorral, majd egyesével hozzáadom a tojásokat is. Ezután jöhet bele a reszelt sárgarépa és az ízesítők: a rumos mazsola, és a narancshéj. A legvégén a száraz hozzávalókat keverem hozzá, amiket előtte jó alaposan összemixeltem egymással. Ha jól dolgoztunk, akkor egy közepesen lágy masszát kell kapnunk. 
A tésztát sütőpapírral kibélelt tortakarikába öntöm, a tetejét elegyengetem egy kicsit és 180fokra előmelegített, légkeveréses sütőbe rakom sülni. Ugyanúgy mint a piskótáknál, ha a teteje színt kap visszaveszem a hőfokot 160-150fokra. Azt tudni kell, hogy ez egy eléggé tömör, sok nedvességet tartalmazó tészta, úgyhogy viszonylag sokáig kell sülnie, legalább 40-45 percig. A klasszikus tűpróbával ellenőrizhető, hogy készen van e.
Miután kisült kiveszem a formából és hagyom kihűlni. Ha ez megtörtént rácsra rakom, a rács alá pedig egy tálcát vagy tepsit helyezek, így fogom majd leönteni a mázzal. A cukormázhoz egy kisebb tálban kikeverem a narancs levét és reszelt héját a porcukorral. Szándékosan nem írtam mennyiséget a cukorhoz, hiszen ez változó, hogy mennyit vesz fel a folyadék. Mindenképpen szitáljuk át a porcukrot, kisebb adagokban adjuk hozzá, egészen addig amíg egy ilyen sűrűn folyó, de még jól kenhető állagot nem kapunk. Nem kell, hogy olyan sűrű legyen, mint a mézeskalács díszítéséhez használt máz! Ha megvan egyszerűen csak ráöntöm a tetejére és egyenletesen elkenem rajta, úgy, hogy az oldalát is szépen bevonja. 1-2 óra alatt megköt a máz, utána lehet szeletelni.

Puszi, Dóri